SZENDI GÁBOR: MI A BAJ A TEJJEL

A reg enor kúra alatt a tej és a tejtermékek fogyasztása tilos.

MI A BAJ A TEJJEL

„A tejjel és tejtermékekkel nemcsak a paleósoknak van bajuk.

Egyre több egészség- és környezettudatos ember ébred rá arra, hogy az alig százéves „tejkultúra”

az emberiség tévedésének bizonyult, csak mára annyira belesulykolták az emberek fejébe,

hogy a tej egészséges, hogy minden ellenkező irányú tapasztalat ellenére

az emberek makacsul ragaszkodnak egy tévhithez.”

Szendi Gábor

Miután 25 éven keresztül olyan merev volt a nyakam, hogy szinte a fejemet sem tudtam elfordítani, egy lisztérzékeny emberrel folytatott beszélgetés világosságot gyújtott az agyamban. A tünetei kísértetiesen hasonlítottak az enyéimre: fájdalom, emésztési zavarok, fejfájás, álmatlanság és folyamatos irritáció a torokban. Az orvosok nekem több mint két évtizeden keresztül azt mondták, hogy fibromyalgiában szenvedek, ám most felvetődött bennem a kérdés: mi van, ha lisztérzékeny is vagyok? Gondoltam egyet, és egyik napról a másikra töröltem az étrendemből mindent, ami búzából, árpából vagy rozsból készül, és képzeljék el, alig öt nap után elképesztő változásokat tapasztaltam magamon. A fibromyalgia okozta tüneteim rejtélyes módon megszűntek.

Most persze azt kérdezik, hogy mi köze mindennek a tejhez? Nos, ahogy száműztem az étrendemből a glutént, észrevétlenül csökkent a sajt, a tej, a joghurt és fagylalt fogyasztásom is. És hat hónap kísérletezés után végre egyértelműen kiderült, hol kell keresnem az igazi bűnöst. Bár a szervezetem a glutént sem szerette, a fájdalmaim és a torokbajom egyértelműen azzal függtek össze, hogy nem tudtam megemészteni a tehéntejet. Vagyis kiderült, hogy a kedvenc italom számomra méreg.

A laktóz intolerancia, illetve a tejzsír káros hatásai manapság jól ismertek. Amit azonban nem mindenki tud, az az, hogy vannak emberek, akik a tehéntejben levő fehérjékre allergiásak, az ugyanis számos allergént tartalmaz. A tejben levő fehérjék 80-87%-a ún. kazein fehérje, a maradék 13-20%. tejsavó fehérje. Tudják, hogy készül a túró? Úgy, hogy az aludttejet egy ritka szövésű anyagon átcsurgatják, és ami a ruhában benne marad, az a túró, az tartalmazza a kazeint, a kicsöpögő folyadék pedig a savó, abban van a tejsavó fehérje. Van, aki az egyik típusú fehérjére allergiás, van, aki a másikra, és van, aki mindkettőre. De leggyakrabban a tejsavó vált ki allergiás reakciót. Hogy mi a különbség a CMA (tehéntej allergia angol rövidítése) és a CMI (tehéntej intolerancia angol rövidítése) között? Nos, elég sok, itt ugyanis két teljesen különböző dologról van szó, amit sokszor mégis összekevernek. A CMI-t leggyakrabban a laktáz enzim hiánya okozza, ez vezet a laktóz intoleranciához (tünete: puffadás, hasmenés. A CMA ezzel szemben a tehéntejben levő fehérjékre adott reakció, amely néha csak enyhe diszkomfort érzést okoz, máskor azonban komoly betegségekhez, akár halálhoz is vezethet.

Az egészségügyi hatóságok már régen tudják, hogy bizonyos ételek bizonyos emberekre nézve ártalmasak. A káros hatások lehetnek toxikológiai vagy immunológia természetűek. A toxikus reakciók közé tartoznak a táplálékok bizonyos kémiai összetevőivel szembeni farmakológiai intolerancia, vagy az enzim-, például laktázhiányra visszavezethető intolerancia. A farmakológiai reakció lehet például a régi sajtokban, joghurtokban és tejfölökben található tiramin következménye, a laktáz enzim hiánya pedig azzal jár, hogy az illető nem tudja megemészteni a tejben levő összetett cukrokat.

A tejfehérje allergia viszont immunológiai reakció. Mikor a tehéntejben található allergének áthatolnak a bél nyálkahártyáján, ezeket a fehérje molekulákat a szervezet immunrendszere idegen behatolókként azonosítja, és akcióba lendül ellenük. Hogy kivédje a támadást, egy immunoglobulin E (IgE) nevű ellenanyagot kezd termelni. Mikor ezek az antitestek kapcsolatba kerülnek a proteinnel, jelzést küldenek az immunrendszernek, amely válaszképpen hisztamint és más vegyületeket kezd termelni, amelyek különböző szerveket támadhatnak meg, például a szemet, a fület, az orrot, a bőrt, a garatot, a beleket, a tüdőt, az ízületeket, az izmokat, a szívet vagy a keringési rendszert.

Az allergiás reakcióknak két típusuk van: a gyors illetve a lassú reakciók. Az előbbiek néhány másodperctől néhány óráig terjedő idővel a táplálék elfogyasztása után jelentkeznek, utóbbiak néhány órával vagy akár néhány nappal később. A második változat a gyakoribb, és ez okozza a több problémát, különösen, ha többszörös ételallergiáról vagy intoleranciáról van szó.

Honnan tudhatja az ember, hogy tehéntej allergiában vagy tehéntej intoleranciában szenved-e? Ennek eldöntése sokszor nem könnyű, mivel mindkettőre rengeteg különböző jel utalhat. Még az is lehet, hogy valaki egyáltalán nem tudja, hogy árt neki a tehéntej. A tünetek közt szerepelhet ízületi merevség, izomfájdalom, bőrgyulladás, ekcéma, asztma, orrnyálkahártya gyulladás, bélgörcs, gyomor- és bélpanaszok, hányás, depresszió, indokolatlan fogyás vagy hízás, ízületi fájdalom, fejfájás, krónikus fáradtság, csontritkulás és anafilaxia.

Maguk a szakemberek sem tudják eldönteni, hány embert érinthet az ételallergia illetve -intolerancia, de a jelek szerint egyre többet, százalékos arányuk a népességen belül akár a 25%-ot is elérheti. Lehet vizsgálatokat végezni a témában, de az eredmények sokszor nem túl meggyőzőek. Úgy látszik, senki nem tudja, miért nő a az ételallergiában vagy -intoleranciában szenvedők száma, ahogy azt sem, hogy hogyan lehetne őket meggyógyítani.

De akkor mit lehet tenni?

Ha el akarja kerülni a CMI-t és a CMA-t, akkor legjobb, ha lemond a tehéntej fogyasztásáról. Most nyilván azt gondolja, hogy könnyű azt mondani. De az az igazság, hogy a tejet sok mindennel lehet helyettesíteni, és számtalan alternatívája létezik, például mandulából, szójából, rizsből, kenderből, kókuszból, és vannak mindenféle magtejek is. Ezek nagy része legalább annyi vagy még több kalciumot tartalmaz, mint a tehéntej, és sok közülük még D-vitaminban is gazdag. A különböző fagylalt-, vaj-, joghurt- és sajtpótlók is egyre gyakoribbak és egyre nagyobb a választék a zab-, mandula-, kender-, rizs- és kókusztejből, amelyek ráadásul kifejezetten finomak is. Mindig nézze meg a terméken levő címkét, keresse a „tejmentes” feliratot, de kerülje az adalékanyagokat, amelyek legalább annyira ártalmasak, ha nem ártalmasabbak. Az olyan rejtett tehéntej-összetevők, mint a tejsavó, szinte minden feldolgozott élelmiszerben megtalálhatók. Ahogy a különböző sportolóknak szánt adalékanyagokban is, amilyen a laktoglobulin, a kálium-kazeinát és a nugát, amelyek szintén árthatnak. Szóval tehéntej majdnem mindenben van. Ha vendéglőben étkezik, legjobb, ha minden ételt gyanakvással kezel, amelyről nem tudja 100%-os biztonsággal eldönteni, miből készült. El sem hiszi, hányféle ételnek van rejtett tehéntej tartalma. Ha nem biztos benne, kérdezzen rá, mondja meg, hogy allergiás a tehéntejre, és nem szeretne kockáztatni.

De hogy jutok akkor elegendő kalciumhoz?

Mielőtt megrémülne és elkezdene törött csontokról vizionálni, jobb, ha tudja, hogy a tejtermékek egyáltalán nem a legjobb kalcium-forrásaink. Sőt, számos adat bizonyítja, hogy a tejdús táplálkozás csontritkulást okoz. A tehéntej ugyanis csökkenti a vér pH-értékét (savasít), és ennek az a következménye, hogy a kalcium kilúgozódik a csontokból.

A Harvard Egyetem Közegészségügyi Intézete (Harvard School of Public Health) is azt állapítja meg, hogy a tehéntej valószínűleg mégsem olyan jó kalcium forrás. Kutatásaik során arra a következtetésre jutnak, hogy jobb, ha inkább táplálék-kiegészítők formájában vesszük magunkhoz a kalciumot és/vagy elegendő mennyiségben fogyasztunk más magas kalciumtartalmú ételeket. A kelkáposzta, a narancs, a zabliszt, a szezámmag, a mandula, a fehérbab, a fehérrépa, az amerikai kelkáposzta, a rukkola, a brokkoli, a napraforgómag, a csicseriborsó vagy a szárított petrezselyem például mind kiváló kalciumforrások. Ráadásul tele vannak egészséges zsírokkal, vitaminokkal és más fontos ásványi anyagokkal.

Van-e más okunk is, hogy száműzzük étrendünkből a tejtermékeket?

Igen. A tejtermékek fogyasztásával az ember nap mint nap mérgezi a szervezetét. A tehéntej ugyanis tartalmazhat cukrot, aszpartámot, izoglükózt, hormonokat, gyógyszereket, gennyet, ürüléket, antibiotikumot, kis mennyiségben rovarirtó szereket, dioxinokat, nyákokat, rakéta-üzemanyagot és radioaktív izotópokat. Rendszeresen találnak bennük A1 béta kazein fehérjét, amit genetikai mutáció okoz. Ez az A1 tej valószínűleg hozzájárul több tucat súlyos betegség kialakulásához, mint amilyen a szívbetegség, az 1. típusú cukorbetegség, a rák, az autizmus és a skizofrénia. A Harvard kutatása összefüggést talált a tejtermékek fogyasztása és az ondósejtek rosszabb minősége, illetve a prosztatarák és a petefészekrák kialakulásának a kockázat a közt. Sok tanulmány egyenesen azt állítja, hogy a kazein a legveszedelmesebb rákkeltő anyag az összes közül.

De a tejtermékek fogyasztása erkölcsi aggályokat is felvet. John Robbins, a Baskin-Robbins fagylaltkonszern alapítójának fia arra hívja fel a figyelmet, hogy a Kaliforniában termelt tej 95%-a olyan mamut tejüzemekből származik, ahol „a teheneket szélsőségesen természetellenes körülmények közt tartják, hormonokkal és antibiotikumokkal tömik, és úgy bánnak velük, mintha négylábú tejpumpák lennének”.

Temple Grandin professzorasszony, állatkutató szerint „a tenyésztők a nagyobb tejhozam kedvéért úgy túlfeszítették a húrt, hogy sikerült kifejezetten gyenge és sérülékeny állatokat kitenyészteniük, amelyek alig alkalmasak már a szaporodásra.” Mint írja, „sok tejgazdaságban a tehén egész aktív életében nem hagyja el az istállót, és soha nem lát eget vagy legelőt.”

Egy tehén természetes körülmények közt átlagosan húsz évet él, de a nagy tejüzemekben egy üsző kb. 2-4 évig ad tejet, utána le kell vágni, mert vagy beteg lesz, vagy úgy legyengül, hogy nem tudják már használni semmire.

Ezek a nagy tejgazdaságok a környezetre nézve is roppant kártékonyak. A Kaliforniai Központi Völgyben található 1600 tejüzemben például több ürülék keletkezik, mint amennyit Texas emberi lakossága összesen termel. A tejgazdaságok működése következtében nagy mennyiségű plusz széndioxid, metán és nitrogénoxid jut az atmoszférába. Márpedig a metán okozta üvegházhatás huszonháromszorosa a széndioxidénak. A tehenek az Egyesült Államokban kb. 200 millió tonna metánt termelnek évente, ami az ország teljes évi metánkibocsátásának a 20%-a.

De vannak további egészségügyi kockázatok is. A farmokon rutinszerűen, napi rendszerességgel használnak antibiotikumokat, melyekkel szemben a baktériumok egy idő után rezisztenssé válnak, és ezek a rezisztens fajok embereket is megfertőznek. Manapság tízezrek halnak meg évente olyan betegségekben, amelyeket régen antibiotikumokkal le lehetett küzdeni. A kórházak egy idő után képtelenek lesznek ellátni a rengeteg embert, aki súlyos és immár gyógyíthatatlan fertőzéssel kerül be hozzájuk.

A tejtermékek sokszor valóban jó ízűek. De vajon eltekinthetünk-e a fogyasztásuk okozta súlyos egészségügyi kockázatoktól, és attól, hogy milyen szörnyű körülmények közt tartják a teheneket, illetve milyen romboló hatással van a nagyüzemi tejtermelés a környezetre? A tejivás szokása az emberiség történetének meglehetősen késői korszakában terjedt el. Őseink évmilliókon keresztül jól elvoltak tehéntej nélkül. Vajon nem lenne itt az ideje, hogy újra mérlegre tegyük a tejfogyasztás hasznát, illetve a vele járó kockázatokat, és feltegyük magunknak a kérdést: tényleg olyan nagy szükségünk van-e a tejre?

Forrás:Szendi Gábor Tények-Tévhitek (Peggy Warren: The Truth About Milk)

Tejhelyettesítők, növényi tejek Reg enor kúrához >>>